Össze-vissza

Bár rám tekintenél még egyszer
Újra működne bennem a rendszer
Mert most csak rozsdálok az esőben
Azt hiszem én vagyok erőtlen

Minden utam csak hozzád vezet
Elképzelem, hogy fogom a kezed
Ürességet markolok most már
Megmételyez a bizonytalanság

Érted dobban, nem válhat közönnyé
Sziklád voltam és leszek örökké
Érzem, hogy te és én összetartozunk
Boldognak lenni, csak együtt tudunk

Ismersz engem, úgy mint senki más
Nem okoznék több csalódást
Megvédenélek, senki se bántson
Melletted lenne teljes világom!

2014-04-11

Tavasz

A tavaszi nap mély árkot vet belém
Talán könnyeim folyója belefér
Egy pillanatért érdemes élnem
Újra úgy volt, mint régen

Titkom volt, már mindet elárultam
Megint sóvárgok, néma tébolyban
Ennyi? Tényleg csak ennyi jutott?
Szememben a fény halványodott

Ha az ember valakit szeret
Néha bizony meggondolatlan lehet
Ezt a hibát én is elkövettem
S hosszú éjszakákon ezt szenvedem

Egy valamim van a türelem
Mert megédesíted életem
Mondhatnék nagy szavakat, örök, végzet
Mégis eddig fog tartani amit érzek.

2014-04-01

Még egyszer

Ha rám nézel a szívem összeszorul,
Felettünk még az ég is beborul,
Hosszú éjszakák álmatlanul teltek,
Keserű könnyeim újra feltörnek.

Gondolataim közé férkőzöl,
Magadnak ott úgyis helyet őrzöl,
Kételyek mardosnak belülről engem,
Nem is tudom mit kellene tennem.

Szerettelek, s ez nyugtot nem hagy,
Nem mondtam soha, de tudtad, hogy így van
Tiéd voltam tetőtől lábujjig
De azt hitted valami hibádzik

Engem darabokra összetörtél,
Most sóvárgunk egy új esélyért,
Nem veszíthetlek el örökre,
Addig maradok éberen őrködve.

2014-03-20

Forgolódok

Én voltam a sohasem jó
Te voltál az utolsó szó
Mely számat elhagyta
Így ért megint az éjszaka

Értsd meg, csak te kellesz
Megőrjít ami most körbevesz
Mert nem vagy mellettem
Újra arra ébredtem

Süthet a nap eshet a hó
Én vagyok a sohasem jó
De hidd el megváltozom
A csillagokat is lehozom

Legalább adj egy esélyt
Mert tudod nincs veszély
Nem bántalak, sose tettem
Minden dobást, érted nyertem

Ne alázz, gúnyolj, vess meg
Mert tudod nem ezt érdemlem
Megint együtt leszünk egyszer
Találj vissza hozzám, ...

Kovács Gergely
2013-12-07

Helyzet

Minden feketébe fordult
Amikor a kétely felmordult
Újjá is születhettem volna
Nem találom most hol van

Gyógyuló, kiszakított részem
Te voltál, folyton néztem
Nincs már hangom, azt hittem
Csendben csak tovább vittem

A magam útját járom
Hiányos így a világom
Bár másra tudnék figyelni
Emléked gondolataim nem ereszti

Megnyugvást sosem lelek
Hisz tudom milyen volt veled
Mindig a fejembe láttál
Nem tudom mit vártál

Összes bizalmam vetettem beléd
Ugyan érzem, hogy nem elég
Bármit megtennék érted
Akkor is ha némán kéred

Vállalnék akármit, lennék büszke
De itt vagyok magammal küzdve
Zártad az ajtót, de alatta kúszik a fény
És újra az érzem maradt még remény.

Már megint

Itt ülök és nagyon hiányollak
Az ablakon lábaim kilógnak
Szívok még az őszi szellőt
Tekintetem könnyezi a felhőt

Nem tudom miért, de azt hittem
Veled majd más lesz minden
És nem is volt ugyanaz
Nálad kerestem vigaszt

Mert a bánat szerte foszlott
Az élet ilyen lapokat osztott
Királynőm voltál, hűvös szívvel
Hozzád vágytam minden éjjel

Féltem ezért neked sosem mondtam,
Pedig az elejétől úgy gondoltam,
Fogynak a könnyek, kopik az fájdalom
De SZERETLEK, ezt még vállalom!

Szálka

Nagy szálka ment a szívembe,
Ideje már, hogy kiszedjem,
De örökre bennem marad,
És ez a szálka, ez te vagy.

Sötét idők csak ez maradt,
Csillapodik már a harag,
Mert én még mindig rád vágyom,
Tégy tönkre újra, megvárom.

Nem hat rám a fásult idő,
Jönnie kell, úgyis eljő,
És akkor már nem leszek vak,
Álmomban is téged látlak.

Éberen rezzen a mosoly,
Te tudod csak, hogy nem komoly,
Álarcom most sincs előtted,
Felesleges volt, így széttörtem.

Leraktam magamat eléd,
Most halványodik belül a lét,
Üvöltök mást tehetek,
Halott emlékek kergetnek.

Édes méreg rombol bennem,
Hittem én a szerelemben.