A tavaszi nap mély árkot vet belém
Talán könnyeim folyója belefér
Egy pillanatért érdemes élnem
Újra úgy volt, mint régen
Titkom volt, már mindet elárultam
Megint sóvárgok, néma tébolyban
Ennyi? Tényleg csak ennyi jutott?
Szememben a fény halványodott
Ha az ember valakit szeret
Néha bizony meggondolatlan lehet
Ezt a hibát én is elkövettem
S hosszú éjszakákon ezt szenvedem
Egy valamim van a türelem
Mert megédesíted életem
Mondhatnék nagy szavakat, örök, végzet
Mégis eddig fog tartani amit érzek.
2014-04-01
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése