Itt ülök és nagyon hiányollak
Az ablakon lábaim kilógnak
Szívok még az őszi szellőt
Tekintetem könnyezi a felhőt
Nem tudom miért, de azt hittem
Veled majd más lesz minden
És nem is volt ugyanaz
Nálad kerestem vigaszt
Mert a bánat szerte foszlott
Az élet ilyen lapokat osztott
Királynőm voltál, hűvös szívvel
Hozzád vágytam minden éjjel
Féltem ezért neked sosem mondtam,
Pedig az elejétől úgy gondoltam,
Fogynak a könnyek, kopik az fájdalom
De SZERETLEK, ezt még vállalom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése