Minden feketébe fordult
Amikor a kétely felmordult
Újjá is születhettem volna
Nem találom most hol van
Gyógyuló, kiszakított részem
Te voltál, folyton néztem
Nincs már hangom, azt hittem
Csendben csak tovább vittem
A magam útját járom
Hiányos így a világom
Bár másra tudnék figyelni
Emléked gondolataim nem ereszti
Megnyugvást sosem lelek
Hisz tudom milyen volt veled
Mindig a fejembe láttál
Nem tudom mit vártál
Összes bizalmam vetettem beléd
Ugyan érzem, hogy nem elég
Bármit megtennék érted
Akkor is ha némán kéred
Vállalnék akármit, lennék büszke
De itt vagyok magammal küzdve
Zártad az ajtót, de alatta kúszik a fény
És újra az érzem maradt még remény.
Mélyre szántott.
VálaszTörlés