Forgolódok

Én voltam a sohasem jó
Te voltál az utolsó szó
Mely számat elhagyta
Így ért megint az éjszaka

Értsd meg, csak te kellesz
Megőrjít ami most körbevesz
Mert nem vagy mellettem
Újra arra ébredtem

Süthet a nap eshet a hó
Én vagyok a sohasem jó
De hidd el megváltozom
A csillagokat is lehozom

Legalább adj egy esélyt
Mert tudod nincs veszély
Nem bántalak, sose tettem
Minden dobást, érted nyertem

Ne alázz, gúnyolj, vess meg
Mert tudod nem ezt érdemlem
Megint együtt leszünk egyszer
Találj vissza hozzám, ...

Kovács Gergely
2013-12-07

Helyzet

Minden feketébe fordult
Amikor a kétely felmordult
Újjá is születhettem volna
Nem találom most hol van

Gyógyuló, kiszakított részem
Te voltál, folyton néztem
Nincs már hangom, azt hittem
Csendben csak tovább vittem

A magam útját járom
Hiányos így a világom
Bár másra tudnék figyelni
Emléked gondolataim nem ereszti

Megnyugvást sosem lelek
Hisz tudom milyen volt veled
Mindig a fejembe láttál
Nem tudom mit vártál

Összes bizalmam vetettem beléd
Ugyan érzem, hogy nem elég
Bármit megtennék érted
Akkor is ha némán kéred

Vállalnék akármit, lennék büszke
De itt vagyok magammal küzdve
Zártad az ajtót, de alatta kúszik a fény
És újra az érzem maradt még remény.

Már megint

Itt ülök és nagyon hiányollak
Az ablakon lábaim kilógnak
Szívok még az őszi szellőt
Tekintetem könnyezi a felhőt

Nem tudom miért, de azt hittem
Veled majd más lesz minden
És nem is volt ugyanaz
Nálad kerestem vigaszt

Mert a bánat szerte foszlott
Az élet ilyen lapokat osztott
Királynőm voltál, hűvös szívvel
Hozzád vágytam minden éjjel

Féltem ezért neked sosem mondtam,
Pedig az elejétől úgy gondoltam,
Fogynak a könnyek, kopik az fájdalom
De SZERETLEK, ezt még vállalom!

Szálka

Nagy szálka ment a szívembe,
Ideje már, hogy kiszedjem,
De örökre bennem marad,
És ez a szálka, ez te vagy.

Sötét idők csak ez maradt,
Csillapodik már a harag,
Mert én még mindig rád vágyom,
Tégy tönkre újra, megvárom.

Nem hat rám a fásult idő,
Jönnie kell, úgyis eljő,
És akkor már nem leszek vak,
Álmomban is téged látlak.

Éberen rezzen a mosoly,
Te tudod csak, hogy nem komoly,
Álarcom most sincs előtted,
Felesleges volt, így széttörtem.

Leraktam magamat eléd,
Most halványodik belül a lét,
Üvöltök mást tehetek,
Halott emlékek kergetnek.

Édes méreg rombol bennem,
Hittem én a szerelemben.

Fél év (2.)

Élek még, csupasz éjszaka
Hideg párnám is szétszakadt
Üres a gyomrom, de a szívem
Sohase volt acéllá hevítve

Ruháid már kimosva vannak
Nem őrzik többé illatodat
Még ilyen kínzón nem vártam soha,
Hiába éltem ide oda.

Reménykedek, mint egy hülye gyerek,
Hogy talán újra veled lehetek.

2013 szept 14

Fél év

A napsugár hajnalban rád vetül,
Biztos elbújsz a takarón belül,
Reggelit készítek csak neked,
De még homályos a tekinteted.

Egy kinyúlt pólóm a pizsamád,
Lopva leslek éjszakán át,
Még ilyen szépet nem láttam soha,
Hiába néztem ide oda.

Mosolygok mint egy hülye gyerek,
Mert fél éve veled lehetek.

2013 szept 8

Mostanában

Régen történt már valami,
És mostmár semmit se hallani,
Csak a beleélés ami maradt
Mint a sav szívembe marat
Egy elmúlt érzést,
Egy lehetetlen kérdést.

Csak ennyi?
Sosem fogom megérteni.
Szürke, csak szürke.
Nem is fehér, nem fekete.
A napok, hetek hónapok,
Nem várt kéjes holnapok.

Fáradtan, íztelenül élek,
Vigyorgok csak mert félek,
Minden csak fáj,éget belülről,
Felszedhetnél a földről,
Mert ott vagyok régen
Elsárgult fényképen.

Kovács Gergely