Érdekes

Valami véget ért.
Valami tényleg véget ért.
Valami tényleg, menthetetlenül véget ért.
Már nem dobban a szívem, ahogy akarom
Már nem benned élem meg pillanatom
Habár néha még motoszkál
Fejemben halovány emlékszál
Lassan már magam sem értem
Hogyan is volt ez régen
Eltűnt minden, minden és minden
Úgy érzem már semmim sincsen
Mégis könnyű léptem, csendes végre
Nem őrlöm magam betegre
És ez jó.
Elég jó.
Szabad vagyok, szabad lettem,
Már majdnem elfeledtem.
Nagyot sóhajtok már csak megszokás,
Szemem se miattad, karikás...

V.

Megvetem ezt a hatalmat, ezt a rendszert
Ezt az államot, ezt az embert
Aki győztesnek hívja magát
Akit kormányra juttatott 2/3nyi barát

Barátok ezek vagy valami mások
Félre értett valóságok
Nagycirkuszi igazságok
Kirakatban mást se látok

Mese az egész, mese habbal
Feszítik a húrt, minden nappal
A józanságnak már nyoma sincs
Nagyotmondás lett a kincs

Hiába hiszik, ők a megváltás
Ez csak szabadságot lábbal tiprás
Talán egyszer felemeli tekintetét a nép.
Asztalra csap és azt mondja elég!!!

Robban

Mindjárt felrobbanok,
Sétálok céltalan, nincs mit tegyek.
Folyékony az este így, mint az ökör
Magamban iszok, könyék és ököl
Támasztja fejem, hisz nincs támasztja más
Hol marad a rég várt ellenhatás?

Így csak ontom az égbe, leejtem a földre
Senki sem fogja fel, vagy kapja el
Így csak fejbe vágva visszarepül
Minden mi belőlem kikerül.

Még tél van szerencsére, a virágzás
Vár még valamire. Valami rángás
Felerősödik közeledtével,
Azért viszolygok csupán, mert nem
Értem mi történt velem.
Egyszer én is rajongtam, egyszer én is szerettem
Ilyen rég lett volna hogy már el is feledtem?

Még van egy slukk, még van egy dal
Mielőtt még a pillanat meghal
És meg hal bennem is valami
Percről percre, szinte hallani
Mint távoli sikoltás, a messzeségben
Mint halvány fény a sötétségben
Egyre csak felé kúszok
Magány fülébe némán súgok
Varázslatot hátha számít
S a délibáb már nem csábít
Mit érzel magadénak sokkal kevesebb
Mint amit elvesztettél s most sem keresed
Vagy tévedek?

...

én már ma megkaptam az 'ajándékomat'...

Elmúlt már...

3 éve = 156 hete = 1.096 napja = 26.304 órája = 1.578.240 perce = 94.694.400 másodperce ...

Varázskalap

Csörren az aprópénz ha kirakom
A húrokat én már rég koptatom
Egy percre figyeljetek emberek
A zene összehozza a lelketek
Melódiák macskaköves téren
A dallam száll nyáron is és télen
Csörren az aprópénz ha kirakom
Kopott a ruhám és a kalapom

REF.:

VARÁZSKALAP A JÁRDÁN
Ő AZ ÉN PÉNZTÁRCÁM
VARÁZSKALAP A FEJEMEN
HA LÁTLAK MAJD MEGEMELEM

Egyszer megtalálom az utamat
De addig majd játszom én minden nap
Jókedvem akkor sem adhatom fel
Ha éjszaka egy padon alszom el
Amíg vállamon van a gitárom
Addig teljes lesz az én világom
Egyszer megtalálom az utamat
Addig is veszem a kalapomat!

Juli & Gergő

Aludnék...

Quid vesper erit, incertum est

Túl sötét az éjszaka
Még körvonalaid sem látom,
Ketten voltunk egyszer
a már régen üres ágyon
Forgolódok, nem alszom
Felettem az üres plafon
Sóhajtását látom, és beleveszek
Ahogy a holdfénye szobámba dereng

Írok de néha többször is fáj
Eltűnik majd úgyis mint szalmaláng
Elmenekülnék, de nem ér véget
Soha, pedig már elegem van
Törnék, zúznék ha úgy elillan
Ez nem más már csak egy érzet
Egy érzet ami kényszeríthet
Nem is az a lényeg hogy kit
Vonat elgázol, élet kisiklik
Engem egyedül talál, de úgyse keres
Elfeledte tegnap, holnap se lesz
Új a nap alatt, elrepült az összes pillanat
Csendben tűrök legtöbbször
De halkan gyilkolsz legbelül

Elfogyok nincs párnám, lámpám
Nincsen éjem, nincsen ábránd

Őrjítő súlya ez szívemnek
Én tartom, az tart engem
Ha egyszer leejtem, vége mindennek
Felkelni nem tudok
Tovább menni nem fogok

Élek-e vagy meghalok
Úgyse ébreszti fel a Napot.
Éjszaka egyedül siratom
elmúlt időt gondolom
Végül elalszom, és talán látlak
Álmaimban szeretsz még és nincs bánat
Valótlan és hazug ez tudom
Nem tudom minek lesz holnapom

Várni, szeretni, kívánni, akarni
Ha dörömbölsz rajtam ajtót nyitni
Szívlakat kulcsát neked átadtam
Míg nem használod leszek álmatlan

Kovács Gergely
2010-10-31
22:17