Reggel

Reggel felkelek de ő már nincs mellettem
Ezüst gyűrűkbe burkolódzik menten
Úgy emlékszem így csinált
Csukott szemmel is érzem a hiányt
Tudja, tudja hogy ez mind neki szól
Belülről üldöz és gyilkol
Lehet hogy nem is őt de gondolom
Rózsaszín felhő úszott égboltomon
És én szerettem ha esett ha fújt
Ha hűvös kezével értem nyúlt
Vajon tudok-e még érezni
Vagy szívem elfelejtett vérezni
Nem hagyott, kínzott, gyötört
Vajon vezetett engem mint ökört
És mély szakadékba estem
De még így is szerettem
Óva int már mindeni
Csak el akarom felejteni
Valóban, tényleg ez kell?
Ó ha látna engem most reggel
Vége van már csak nem értem
Még mindig miért reménykedem
Valami történni fog úgyis
Vele vagy nélküle már nem számít
Egyedül megyek jön már az este
Egyedül hajtom fejem fekhelyemre
S hol verseim már elégtek
Ott ég neked is emléked...

Kovács Gergely
2010-02-26

Dédanyámnak...

Egész életünkben félünk
De aztán egy helyben fekszünk
Hosszú évek eltelnek s senki nem néz felénk
Az emlék amit őriznek rólunk is kevés
Izráél fiainak üvöltését még nem hallja
Senki, senki se a földön, se az égben
Ezért várunk benőtt, gazos köveinkkel
Magunk fölé emelkedve
És amikor az élők léptét halljuk, elgondolkodunk
Hisz mennyi történet, érzés lappang bennünk
S ők ezt mégsem tudják, de talán érzik
A mi hibáinkat ugyanúgy elpróbálják
A kérdés nem változik csak az idő
Vajon mikor jön már el Ő?
Ő aki talán megvált, egy új helyért kiállt
Vagy lehet, hogy Ő is elfeledett minket
Csontos indáinkkal nem küzdene meg
Amíg élünk csak várunk
Holtunkban többet sem találunk
De mint vakok várjuk
Mert nem láthatjuk amit ő alkot
Hova vezet minket megmondták
Mindig volt és lesz is remény
Ha eljön majd Ő tekint felénk
A hideg kövekből feltámaszt
S egy új irányt választ
A világnak s az életnek
Azoknak akik éreztek
Smá Jiszroél!
Smá Jiszroél!

Kovács Gergely

Lágy ölén...

Virágot szedve ha az önzés kimúl
A rétre mégis egyedül indul
Sziklához és róla lenéz
Lép tovább de lépte nehéz

Égre is néz, tekintete felhőt karcol
Nincs már miért de ő tovább harcol
Elesik, de neki senki sem segít
De a kín úgyis belülről feszít

Lágy ölén fekszik mint annak előtte
Többé nem gondolkodik előre
Lehull úgyis, lehull a levél
Reméli nő majd új a helyén

Fel áll mert mennie kell
Tudja hogy ő már nem jön el
Mindenhol már egyedül ül
De talán a Nap még rajta derül…

(I can't see you) HUN

Nem lógsz már ki...

Nem lógsz már ki a tömegből
Pedig láttalak egyszer, közelről
Az égre nézek ott sem látlak
Ha eljössz egyszer, megtalállak

A közönynek vége, láthatod
Nem gondolok másra, ha játszhatok
Üvölt mindenki és nem beszél
Állj meg néha, ha nincs szembe szél

Kilátszódsz már a tömegből
Én figyelek rád, öröktől
Ha megtalállak, már nem nézlek
Ha itt vagy velem, mást nem érzek...

A világtól
A hibádtól

Amit akarok...

Néha nézz magad körül
Dugd ki a fejed a gitár mögül
Így szólhat még a blues
A kedvem engem is arra húz

Itt is maradhatsz, de el is mehetsz
Hidd el akkor is forog majd a lemez
Semmihez nincs kedvem, bár ezt még akarom
Még akkor is ha tudom nem lesz holnapom

Szóltam Istennek, de ő máshol pörög
Feleseket dobja és csak röhög
Az ördög is feladta, nincs már kárhozat
Így is te vagy a világ, vagy az áldozat

Fémes az élet, bár arany a hajnal
Más úgyse fog hát törődj magaddal
Gondolkodsz rajta, mi lehet hibás
Én vagyok csak itt, nem látsz senki mást...

Bari Arakeel

Bari Arakeel

Nem vagyok hontalan, nem is idegen
Van egy menedékem, van egy helyem
Egy szabad anyaföld, boldog ország
Egy boldog, boldog ország

Kedves gólya, kegyelt gólya
Tavaszban is gólya
A nyárban is gólya
Házam körül megél
Fámra rakja fészkét
A nyárfa tetején

Gólya, vidáman énekelt velem
A sátornál és a legelős hegyen
A nyájjal a legelőn, nekem

Ligetek, kertek, virágok földje
Virágok, szép virágok földje

A gólya velem boldog és szeret
Gyere gólya, találd meg a helyed


-Kovács Gergely fordítása-







A Serj Tankian apjának (Katchadour Tankian) örmény folk énekes első albumának első számának szövege. A szebb időket látott Örményország szovjet korban volt dicsfényét üdvözítendő született a dal. Azonban mai napig is az örmények büszkén dúdolják, éneklik ezt a dalt, továbbra is. A dalt Ruben Matevosyan írta.

Բարի արագիլ - Ռուբեն Մաթևոսյանի