Szétmaratva

Ezt megteheted mással, azt hiszed
Amíg minden nem lesz csak a tied
Gondolod, amit teszel más eltűri
És nem fog az őrületbe menekülni
Folyamatosan az ajtót bezárod,
Lenne kulcs valakinél, nem várod
De ha lelkéből kicsavart minden cseppet
Természetesnek veszed, mintha járna neked

És ott voltam én, ugyan minek
Reméltem múlik már a hideg
Öt évig vártam rád, egymagamban
Azért hogy itt hagyj, szétmaratva

Őrzöm

Azt hiszem megőrizhetem emléked,
Mert szívemben heged még az élet,
Nem valószínű, hogy gyógyulni fog
Csak hangtalanul még nyikorog

Ugyanott járok mint eddig
Halvány képed néha fénylik
De tudom csak ámítás, látszat
Minden árnyék engem becsaphat

Csendet hallok, pedig orkán köröttem
Leszakítja a port a fákról mögöttem
Csak engem nem ráz semmi, senki iránt
Te lehettél az egyetlen aki virág

Szirmáról lecseppenő harmatom
Szomjazó lényemnek, csak folt
Ami egyre nő és feketít mindenhonnan
Ameddig koponyám meg nem roppan

De a kép rólad ki nem fakulhat
Mindig magamban hordozlak
Mint egy vírust ami belülről emészt
És megszabadulni tőle nagyon nehéz.

Sz...

Ismered legalább ezt a szót
Még ha nem is nekem szólt
Ájultan heverek azt hiszem mondod
De csak a semmi cseng itt folyton

Gondoltam könnyebb így ha nem vagy közel
De tárcámba képed még most is figyel
Szemeid nem engednek el engem
Talán örökre foglya lettem

Egy nap, egy hét, vagy egy év
Nem számít, bennem él a remény
Gyötörsz és nem engedsz még
Tönkre mentem, szép eredmény

Ha valaki lenne, aki elfogadna
De tudom, hogy rám vagy utalva
Leszakítanám érted az eget is
Úgyse lenne elég, neked semmim

Miért van az hogy vágyom rád
Minden átkozott éjszakán
Érzem az illatod, a tapintást
Én magam lennék a hibás

Én nem vagyok így teljes
Rád várni, nem felesleges
Ha mindenki rajtam akar nevetni
Akkor is így foglak szeretni

Össze-vissza

Bár rám tekintenél még egyszer
Újra működne bennem a rendszer
Mert most csak rozsdálok az esőben
Azt hiszem én vagyok erőtlen

Minden utam csak hozzád vezet
Elképzelem, hogy fogom a kezed
Ürességet markolok most már
Megmételyez a bizonytalanság

Érted dobban, nem válhat közönnyé
Sziklád voltam és leszek örökké
Érzem, hogy te és én összetartozunk
Boldognak lenni, csak együtt tudunk

Ismersz engem, úgy mint senki más
Nem okoznék több csalódást
Megvédenélek, senki se bántson
Melletted lenne teljes világom!

2014-04-11

Tavasz

A tavaszi nap mély árkot vet belém
Talán könnyeim folyója belefér
Egy pillanatért érdemes élnem
Újra úgy volt, mint régen

Titkom volt, már mindet elárultam
Megint sóvárgok, néma tébolyban
Ennyi? Tényleg csak ennyi jutott?
Szememben a fény halványodott

Ha az ember valakit szeret
Néha bizony meggondolatlan lehet
Ezt a hibát én is elkövettem
S hosszú éjszakákon ezt szenvedem

Egy valamim van a türelem
Mert megédesíted életem
Mondhatnék nagy szavakat, örök, végzet
Mégis eddig fog tartani amit érzek.

2014-04-01

Még egyszer

Ha rám nézel a szívem összeszorul,
Felettünk még az ég is beborul,
Hosszú éjszakák álmatlanul teltek,
Keserű könnyeim újra feltörnek.

Gondolataim közé férkőzöl,
Magadnak ott úgyis helyet őrzöl,
Kételyek mardosnak belülről engem,
Nem is tudom mit kellene tennem.

Szerettelek, s ez nyugtot nem hagy,
Nem mondtam soha, de tudtad, hogy így van
Tiéd voltam tetőtől lábujjig
De azt hitted valami hibádzik

Engem darabokra összetörtél,
Most sóvárgunk egy új esélyért,
Nem veszíthetlek el örökre,
Addig maradok éberen őrködve.

2014-03-20

Forgolódok

Én voltam a sohasem jó
Te voltál az utolsó szó
Mely számat elhagyta
Így ért megint az éjszaka

Értsd meg, csak te kellesz
Megőrjít ami most körbevesz
Mert nem vagy mellettem
Újra arra ébredtem

Süthet a nap eshet a hó
Én vagyok a sohasem jó
De hidd el megváltozom
A csillagokat is lehozom

Legalább adj egy esélyt
Mert tudod nincs veszély
Nem bántalak, sose tettem
Minden dobást, érted nyertem

Ne alázz, gúnyolj, vess meg
Mert tudod nem ezt érdemlem
Megint együtt leszünk egyszer
Találj vissza hozzám, ...

Kovács Gergely
2013-12-07