Már megint

Itt ülök és nagyon hiányollak
Az ablakon lábaim kilógnak
Szívok még az őszi szellőt
Tekintetem könnyezi a felhőt

Nem tudom miért, de azt hittem
Veled majd más lesz minden
És nem is volt ugyanaz
Nálad kerestem vigaszt

Mert a bánat szerte foszlott
Az élet ilyen lapokat osztott
Királynőm voltál, hűvös szívvel
Hozzád vágytam minden éjjel

Féltem ezért neked sosem mondtam,
Pedig az elejétől úgy gondoltam,
Fogynak a könnyek, kopik az fájdalom
De SZERETLEK, ezt még vállalom!

Szálka

Nagy szálka ment a szívembe,
Ideje már, hogy kiszedjem,
De örökre bennem marad,
És ez a szálka, ez te vagy.

Sötét idők csak ez maradt,
Csillapodik már a harag,
Mert én még mindig rád vágyom,
Tégy tönkre újra, megvárom.

Nem hat rám a fásult idő,
Jönnie kell, úgyis eljő,
És akkor már nem leszek vak,
Álmomban is téged látlak.

Éberen rezzen a mosoly,
Te tudod csak, hogy nem komoly,
Álarcom most sincs előtted,
Felesleges volt, így széttörtem.

Leraktam magamat eléd,
Most halványodik belül a lét,
Üvöltök mást tehetek,
Halott emlékek kergetnek.

Édes méreg rombol bennem,
Hittem én a szerelemben.

Fél év (2.)

Élek még, csupasz éjszaka
Hideg párnám is szétszakadt
Üres a gyomrom, de a szívem
Sohase volt acéllá hevítve

Ruháid már kimosva vannak
Nem őrzik többé illatodat
Még ilyen kínzón nem vártam soha,
Hiába éltem ide oda.

Reménykedek, mint egy hülye gyerek,
Hogy talán újra veled lehetek.

2013 szept 14

Fél év

A napsugár hajnalban rád vetül,
Biztos elbújsz a takarón belül,
Reggelit készítek csak neked,
De még homályos a tekinteted.

Egy kinyúlt pólóm a pizsamád,
Lopva leslek éjszakán át,
Még ilyen szépet nem láttam soha,
Hiába néztem ide oda.

Mosolygok mint egy hülye gyerek,
Mert fél éve veled lehetek.

2013 szept 8

Mostanában

Régen történt már valami,
És mostmár semmit se hallani,
Csak a beleélés ami maradt
Mint a sav szívembe marat
Egy elmúlt érzést,
Egy lehetetlen kérdést.

Csak ennyi?
Sosem fogom megérteni.
Szürke, csak szürke.
Nem is fehér, nem fekete.
A napok, hetek hónapok,
Nem várt kéjes holnapok.

Fáradtan, íztelenül élek,
Vigyorgok csak mert félek,
Minden csak fáj,éget belülről,
Felszedhetnél a földről,
Mert ott vagyok régen
Elsárgult fényképen.

Kovács Gergely

Érdekes

Valami véget ért.
Valami tényleg véget ért.
Valami tényleg, menthetetlenül véget ért.
Már nem dobban a szívem, ahogy akarom
Már nem benned élem meg pillanatom
Habár néha még motoszkál
Fejemben halovány emlékszál
Lassan már magam sem értem
Hogyan is volt ez régen
Eltűnt minden, minden és minden
Úgy érzem már semmim sincsen
Mégis könnyű léptem, csendes végre
Nem őrlöm magam betegre
És ez jó.
Elég jó.
Szabad vagyok, szabad lettem,
Már majdnem elfeledtem.
Nagyot sóhajtok már csak megszokás,
Szemem se miattad, karikás...

V.

Megvetem ezt a hatalmat, ezt a rendszert
Ezt az államot, ezt az embert
Aki győztesnek hívja magát
Akit kormányra juttatott 2/3nyi barát

Barátok ezek vagy valami mások
Félre értett valóságok
Nagycirkuszi igazságok
Kirakatban mást se látok

Mese az egész, mese habbal
Feszítik a húrt, minden nappal
A józanságnak már nyoma sincs
Nagyotmondás lett a kincs

Hiába hiszik, ők a megváltás
Ez csak szabadságot lábbal tiprás
Talán egyszer felemeli tekintetét a nép.
Asztalra csap és azt mondja elég!!!