Fél év (2.)

Élek még, csupasz éjszaka
Hideg párnám is szétszakadt
Üres a gyomrom, de a szívem
Sohase volt acéllá hevítve

Ruháid már kimosva vannak
Nem őrzik többé illatodat
Még ilyen kínzón nem vártam soha,
Hiába éltem ide oda.

Reménykedek, mint egy hülye gyerek,
Hogy talán újra veled lehetek.

2013 szept 14

Fél év

A napsugár hajnalban rád vetül,
Biztos elbújsz a takarón belül,
Reggelit készítek csak neked,
De még homályos a tekinteted.

Egy kinyúlt pólóm a pizsamád,
Lopva leslek éjszakán át,
Még ilyen szépet nem láttam soha,
Hiába néztem ide oda.

Mosolygok mint egy hülye gyerek,
Mert fél éve veled lehetek.

2013 szept 8

Mostanában

Régen történt már valami,
És mostmár semmit se hallani,
Csak a beleélés ami maradt
Mint a sav szívembe marat
Egy elmúlt érzést,
Egy lehetetlen kérdést.

Csak ennyi?
Sosem fogom megérteni.
Szürke, csak szürke.
Nem is fehér, nem fekete.
A napok, hetek hónapok,
Nem várt kéjes holnapok.

Fáradtan, íztelenül élek,
Vigyorgok csak mert félek,
Minden csak fáj,éget belülről,
Felszedhetnél a földről,
Mert ott vagyok régen
Elsárgult fényképen.

Kovács Gergely

Érdekes

Valami véget ért.
Valami tényleg véget ért.
Valami tényleg, menthetetlenül véget ért.
Már nem dobban a szívem, ahogy akarom
Már nem benned élem meg pillanatom
Habár néha még motoszkál
Fejemben halovány emlékszál
Lassan már magam sem értem
Hogyan is volt ez régen
Eltűnt minden, minden és minden
Úgy érzem már semmim sincsen
Mégis könnyű léptem, csendes végre
Nem őrlöm magam betegre
És ez jó.
Elég jó.
Szabad vagyok, szabad lettem,
Már majdnem elfeledtem.
Nagyot sóhajtok már csak megszokás,
Szemem se miattad, karikás...

V.

Megvetem ezt a hatalmat, ezt a rendszert
Ezt az államot, ezt az embert
Aki győztesnek hívja magát
Akit kormányra juttatott 2/3nyi barát

Barátok ezek vagy valami mások
Félre értett valóságok
Nagycirkuszi igazságok
Kirakatban mást se látok

Mese az egész, mese habbal
Feszítik a húrt, minden nappal
A józanságnak már nyoma sincs
Nagyotmondás lett a kincs

Hiába hiszik, ők a megváltás
Ez csak szabadságot lábbal tiprás
Talán egyszer felemeli tekintetét a nép.
Asztalra csap és azt mondja elég!!!

Robban

Mindjárt felrobbanok,
Sétálok céltalan, nincs mit tegyek.
Folyékony az este így, mint az ökör
Magamban iszok, könyék és ököl
Támasztja fejem, hisz nincs támasztja más
Hol marad a rég várt ellenhatás?

Így csak ontom az égbe, leejtem a földre
Senki sem fogja fel, vagy kapja el
Így csak fejbe vágva visszarepül
Minden mi belőlem kikerül.

Még tél van szerencsére, a virágzás
Vár még valamire. Valami rángás
Felerősödik közeledtével,
Azért viszolygok csupán, mert nem
Értem mi történt velem.
Egyszer én is rajongtam, egyszer én is szerettem
Ilyen rég lett volna hogy már el is feledtem?

Még van egy slukk, még van egy dal
Mielőtt még a pillanat meghal
És meg hal bennem is valami
Percről percre, szinte hallani
Mint távoli sikoltás, a messzeségben
Mint halvány fény a sötétségben
Egyre csak felé kúszok
Magány fülébe némán súgok
Varázslatot hátha számít
S a délibáb már nem csábít
Mit érzel magadénak sokkal kevesebb
Mint amit elvesztettél s most sem keresed
Vagy tévedek?

...

én már ma megkaptam az 'ajándékomat'...