Régen történt már valami,
És mostmár semmit se hallani,
Csak a beleélés ami maradt
Mint a sav szívembe marat
Egy elmúlt érzést,
Egy lehetetlen kérdést.
Csak ennyi?
Sosem fogom megérteni.
Szürke, csak szürke.
Nem is fehér, nem fekete.
A napok, hetek hónapok,
Nem várt kéjes holnapok.
Fáradtan, íztelenül élek,
Vigyorgok csak mert félek,
Minden csak fáj,éget belülről,
Felszedhetnél a földről,
Mert ott vagyok régen
Elsárgult fényképen.
Kovács Gergely
2011. november 26., szombat
2011. április 30., szombat
Érdekes
Valami véget ért.
Valami tényleg véget ért.
Valami tényleg, menthetetlenül véget ért.
Már nem dobban a szívem, ahogy akarom
Már nem benned élem meg pillanatom
Habár néha még motoszkál
Fejemben halovány emlékszál
Lassan már magam sem értem
Hogyan is volt ez régen
Eltűnt minden, minden és minden
Úgy érzem már semmim sincsen
Mégis könnyű léptem, csendes végre
Nem őrlöm magam betegre
És ez jó.
Elég jó.
Szabad vagyok, szabad lettem,
Már majdnem elfeledtem.
Nagyot sóhajtok már csak megszokás,
Szemem se miattad, karikás...
Valami tényleg véget ért.
Valami tényleg, menthetetlenül véget ért.
Már nem dobban a szívem, ahogy akarom
Már nem benned élem meg pillanatom
Habár néha még motoszkál
Fejemben halovány emlékszál
Lassan már magam sem értem
Hogyan is volt ez régen
Eltűnt minden, minden és minden
Úgy érzem már semmim sincsen
Mégis könnyű léptem, csendes végre
Nem őrlöm magam betegre
És ez jó.
Elég jó.
Szabad vagyok, szabad lettem,
Már majdnem elfeledtem.
Nagyot sóhajtok már csak megszokás,
Szemem se miattad, karikás...
2011. április 1., péntek
V.
Megvetem ezt a hatalmat, ezt a rendszert
Ezt az államot, ezt az embert
Aki győztesnek hívja magát
Akit kormányra juttatott 2/3nyi barát
Barátok ezek vagy valami mások
Félre értett valóságok
Nagycirkuszi igazságok
Kirakatban mást se látok
Mese az egész, mese habbal
Feszítik a húrt, minden nappal
A józanságnak már nyoma sincs
Nagyotmondás lett a kincs
Hiába hiszik, ők a megváltás
Ez csak szabadságot lábbal tiprás
Talán egyszer felemeli tekintetét a nép.
Asztalra csap és azt mondja elég!!!
Ezt az államot, ezt az embert
Aki győztesnek hívja magát
Akit kormányra juttatott 2/3nyi barát
Barátok ezek vagy valami mások
Félre értett valóságok
Nagycirkuszi igazságok
Kirakatban mást se látok
Mese az egész, mese habbal
Feszítik a húrt, minden nappal
A józanságnak már nyoma sincs
Nagyotmondás lett a kincs
Hiába hiszik, ők a megváltás
Ez csak szabadságot lábbal tiprás
Talán egyszer felemeli tekintetét a nép.
Asztalra csap és azt mondja elég!!!
2011. február 26., szombat
Robban
Mindjárt felrobbanok,
Sétálok céltalan, nincs mit tegyek.
Folyékony az este így, mint az ökör
Magamban iszok, könyék és ököl
Támasztja fejem, hisz nincs támasztja más
Hol marad a rég várt ellenhatás?
Így csak ontom az égbe, leejtem a földre
Senki sem fogja fel, vagy kapja el
Így csak fejbe vágva visszarepül
Minden mi belőlem kikerül.
Még tél van szerencsére, a virágzás
Vár még valamire. Valami rángás
Felerősödik közeledtével,
Azért viszolygok csupán, mert nem
Értem mi történt velem.
Egyszer én is rajongtam, egyszer én is szerettem
Ilyen rég lett volna hogy már el is feledtem?
Még van egy slukk, még van egy dal
Mielőtt még a pillanat meghal
És meg hal bennem is valami
Percről percre, szinte hallani
Mint távoli sikoltás, a messzeségben
Mint halvány fény a sötétségben
Egyre csak felé kúszok
Magány fülébe némán súgok
Varázslatot hátha számít
S a délibáb már nem csábít
Mit érzel magadénak sokkal kevesebb
Mint amit elvesztettél s most sem keresed
Vagy tévedek?
Sétálok céltalan, nincs mit tegyek.
Folyékony az este így, mint az ökör
Magamban iszok, könyék és ököl
Támasztja fejem, hisz nincs támasztja más
Hol marad a rég várt ellenhatás?
Így csak ontom az égbe, leejtem a földre
Senki sem fogja fel, vagy kapja el
Így csak fejbe vágva visszarepül
Minden mi belőlem kikerül.
Még tél van szerencsére, a virágzás
Vár még valamire. Valami rángás
Felerősödik közeledtével,
Azért viszolygok csupán, mert nem
Értem mi történt velem.
Egyszer én is rajongtam, egyszer én is szerettem
Ilyen rég lett volna hogy már el is feledtem?
Még van egy slukk, még van egy dal
Mielőtt még a pillanat meghal
És meg hal bennem is valami
Percről percre, szinte hallani
Mint távoli sikoltás, a messzeségben
Mint halvány fény a sötétségben
Egyre csak felé kúszok
Magány fülébe némán súgok
Varázslatot hátha számít
S a délibáb már nem csábít
Mit érzel magadénak sokkal kevesebb
Mint amit elvesztettél s most sem keresed
Vagy tévedek?
2010. december 23., csütörtök
2010. december 22., szerda
Elmúlt már...
3 éve = 156 hete = 1.096 napja = 26.304 órája = 1.578.240 perce = 94.694.400 másodperce ...
2010. december 4., szombat
Varázskalap
Csörren az aprópénz ha kirakom
A húrokat én már rég koptatom
Egy percre figyeljetek emberek
A zene összehozza a lelketek
Melódiák macskaköves téren
A dallam száll nyáron is és télen
Csörren az aprópénz ha kirakom
Kopott a ruhám és a kalapom
REF.:
VARÁZSKALAP A JÁRDÁN
Ő AZ ÉN PÉNZTÁRCÁM
VARÁZSKALAP A FEJEMEN
HA LÁTLAK MAJD MEGEMELEM
Egyszer megtalálom az utamat
De addig majd játszom én minden nap
Jókedvem akkor sem adhatom fel
Ha éjszaka egy padon alszom el
Amíg vállamon van a gitárom
Addig teljes lesz az én világom
Egyszer megtalálom az utamat
Addig is veszem a kalapomat!
Juli & Gergő
A húrokat én már rég koptatom
Egy percre figyeljetek emberek
A zene összehozza a lelketek
Melódiák macskaköves téren
A dallam száll nyáron is és télen
Csörren az aprópénz ha kirakom
Kopott a ruhám és a kalapom
REF.:
VARÁZSKALAP A JÁRDÁN
Ő AZ ÉN PÉNZTÁRCÁM
VARÁZSKALAP A FEJEMEN
HA LÁTLAK MAJD MEGEMELEM
Egyszer megtalálom az utamat
De addig majd játszom én minden nap
Jókedvem akkor sem adhatom fel
Ha éjszaka egy padon alszom el
Amíg vállamon van a gitárom
Addig teljes lesz az én világom
Egyszer megtalálom az utamat
Addig is veszem a kalapomat!
Juli & Gergő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)