2010. december 23., csütörtök
2010. december 22., szerda
Elmúlt már...
3 éve = 156 hete = 1.096 napja = 26.304 órája = 1.578.240 perce = 94.694.400 másodperce ...
2010. december 4., szombat
Varázskalap
Csörren az aprópénz ha kirakom
A húrokat én már rég koptatom
Egy percre figyeljetek emberek
A zene összehozza a lelketek
Melódiák macskaköves téren
A dallam száll nyáron is és télen
Csörren az aprópénz ha kirakom
Kopott a ruhám és a kalapom
REF.:
VARÁZSKALAP A JÁRDÁN
Ő AZ ÉN PÉNZTÁRCÁM
VARÁZSKALAP A FEJEMEN
HA LÁTLAK MAJD MEGEMELEM
Egyszer megtalálom az utamat
De addig majd játszom én minden nap
Jókedvem akkor sem adhatom fel
Ha éjszaka egy padon alszom el
Amíg vállamon van a gitárom
Addig teljes lesz az én világom
Egyszer megtalálom az utamat
Addig is veszem a kalapomat!
Juli & Gergő
A húrokat én már rég koptatom
Egy percre figyeljetek emberek
A zene összehozza a lelketek
Melódiák macskaköves téren
A dallam száll nyáron is és télen
Csörren az aprópénz ha kirakom
Kopott a ruhám és a kalapom
REF.:
VARÁZSKALAP A JÁRDÁN
Ő AZ ÉN PÉNZTÁRCÁM
VARÁZSKALAP A FEJEMEN
HA LÁTLAK MAJD MEGEMELEM
Egyszer megtalálom az utamat
De addig majd játszom én minden nap
Jókedvem akkor sem adhatom fel
Ha éjszaka egy padon alszom el
Amíg vállamon van a gitárom
Addig teljes lesz az én világom
Egyszer megtalálom az utamat
Addig is veszem a kalapomat!
Juli & Gergő
2010. október 31., vasárnap
Aludnék...
Quid vesper erit, incertum est
Túl sötét az éjszaka
Még körvonalaid sem látom,
Ketten voltunk egyszer
a már régen üres ágyon
Forgolódok, nem alszom
Felettem az üres plafon
Sóhajtását látom, és beleveszek
Ahogy a holdfénye szobámba dereng
Írok de néha többször is fáj
Eltűnik majd úgyis mint szalmaláng
Elmenekülnék, de nem ér véget
Soha, pedig már elegem van
Törnék, zúznék ha úgy elillan
Ez nem más már csak egy érzet
Egy érzet ami kényszeríthet
Nem is az a lényeg hogy kit
Vonat elgázol, élet kisiklik
Engem egyedül talál, de úgyse keres
Elfeledte tegnap, holnap se lesz
Új a nap alatt, elrepült az összes pillanat
Csendben tűrök legtöbbször
De halkan gyilkolsz legbelül
Elfogyok nincs párnám, lámpám
Nincsen éjem, nincsen ábránd
Őrjítő súlya ez szívemnek
Én tartom, az tart engem
Ha egyszer leejtem, vége mindennek
Felkelni nem tudok
Tovább menni nem fogok
Élek-e vagy meghalok
Úgyse ébreszti fel a Napot.
Éjszaka egyedül siratom
elmúlt időt gondolom
Végül elalszom, és talán látlak
Álmaimban szeretsz még és nincs bánat
Valótlan és hazug ez tudom
Nem tudom minek lesz holnapom
Várni, szeretni, kívánni, akarni
Ha dörömbölsz rajtam ajtót nyitni
Szívlakat kulcsát neked átadtam
Míg nem használod leszek álmatlan
Kovács Gergely
2010-10-31
22:17
Túl sötét az éjszaka
Még körvonalaid sem látom,
Ketten voltunk egyszer
a már régen üres ágyon
Forgolódok, nem alszom
Felettem az üres plafon
Sóhajtását látom, és beleveszek
Ahogy a holdfénye szobámba dereng
Írok de néha többször is fáj
Eltűnik majd úgyis mint szalmaláng
Elmenekülnék, de nem ér véget
Soha, pedig már elegem van
Törnék, zúznék ha úgy elillan
Ez nem más már csak egy érzet
Egy érzet ami kényszeríthet
Nem is az a lényeg hogy kit
Vonat elgázol, élet kisiklik
Engem egyedül talál, de úgyse keres
Elfeledte tegnap, holnap se lesz
Új a nap alatt, elrepült az összes pillanat
Csendben tűrök legtöbbször
De halkan gyilkolsz legbelül
Elfogyok nincs párnám, lámpám
Nincsen éjem, nincsen ábránd
Őrjítő súlya ez szívemnek
Én tartom, az tart engem
Ha egyszer leejtem, vége mindennek
Felkelni nem tudok
Tovább menni nem fogok
Élek-e vagy meghalok
Úgyse ébreszti fel a Napot.
Éjszaka egyedül siratom
elmúlt időt gondolom
Végül elalszom, és talán látlak
Álmaimban szeretsz még és nincs bánat
Valótlan és hazug ez tudom
Nem tudom minek lesz holnapom
Várni, szeretni, kívánni, akarni
Ha dörömbölsz rajtam ajtót nyitni
Szívlakat kulcsát neked átadtam
Míg nem használod leszek álmatlan
Kovács Gergely
2010-10-31
22:17
2010. szeptember 23., csütörtök
Bohócnak itt vagyok én
Éjszakával zsonglőrködök
Szürkületből előtörök
Szivárványt inhalálok
Amíg rád nem találok
Megijedsz majd, összerezzensz
Mint a hollók, úgy szét rebbensz
Ezita világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem
Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.
Nem ismersz meg, már régen nem
Megkörnyékez a félelem
Üres mosoly festett arc
Álomsíkon dúl a harc
Nem mozdul a horizont
Elpattan a szív-izom
Ez itt a világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem
Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.
Kovács Gergely L.
2010-09-22
Szürkületből előtörök
Szivárványt inhalálok
Amíg rád nem találok
Megijedsz majd, összerezzensz
Mint a hollók, úgy szét rebbensz
Ezita világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem
Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.
Nem ismersz meg, már régen nem
Megkörnyékez a félelem
Üres mosoly festett arc
Álomsíkon dúl a harc
Nem mozdul a horizont
Elpattan a szív-izom
Ez itt a világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem
Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.
Kovács Gergely L.
2010-09-22
2010. szeptember 10., péntek
Pfuj...
Vért köphetek, sarat hányhatok.
Ez még belefér, bár semmit nem ér...
Éjszakába vagy nappalba nézek,
Mit sem számít hisz nem érzed
Nem érzed, nem érted, nem keresed
Nem féled.
Én félek habár már ismerem
Ismerem az érzés, élve üres lépést
Hallva tán könnyen szállnék
Hiába, de meg nem állnék
Eső folyik mint a könny
Szél is csíp mint az öröm
Ami egyszer kimúlt még vonaglik
Kéjtől feszített testem emlékszik
Egy névtelen nővel,
Néha emelt fővel
Szerelemre vágyva szeretkezzek
Ennyi maradt mivel emlékezzek
Az időre amikor régen
Nem volt semmim se, de kérted
És én neked adtam, nyugodt voltam
A semmimet is ajánlottam
Elégett rég, de nem bántam
Lélekben veszett faragott arcom
Ugyanolyan mint a késő nyári napon
Úgy róvom az utcákat s az ég határát
Hogy azt hiszem el, értünk röppen a pír
Értünk vérzik a szív
Az enyém biztos, a tiéd nyirkos
Sikamlik, de nem hozzám
Nem is vörös, lángoló vagy szép
Dobog mert az a dolga
Bár megállna hogy aztán megint verjen
Legyen értelme pumpálni bennem
Szemem lassan megfakul
Minden halványul
Villámként feltűnsz
Áramként ütsz
De már nem villanyzol
Megcsalsz magadtól
Néha eszedbe jutok, micsoda őrült
Már hamis dolgok nem vesznek körül
Nekem ennyi jutott
De legalább őszinte vagyok
Milyen te sose voltál!
Én olyan vagyok!
Kovács Gergely
2010-09-010
Ez még belefér, bár semmit nem ér...
Éjszakába vagy nappalba nézek,
Mit sem számít hisz nem érzed
Nem érzed, nem érted, nem keresed
Nem féled.
Én félek habár már ismerem
Ismerem az érzés, élve üres lépést
Hallva tán könnyen szállnék
Hiába, de meg nem állnék
Eső folyik mint a könny
Szél is csíp mint az öröm
Ami egyszer kimúlt még vonaglik
Kéjtől feszített testem emlékszik
Egy névtelen nővel,
Néha emelt fővel
Szerelemre vágyva szeretkezzek
Ennyi maradt mivel emlékezzek
Az időre amikor régen
Nem volt semmim se, de kérted
És én neked adtam, nyugodt voltam
A semmimet is ajánlottam
Elégett rég, de nem bántam
Lélekben veszett faragott arcom
Ugyanolyan mint a késő nyári napon
Úgy róvom az utcákat s az ég határát
Hogy azt hiszem el, értünk röppen a pír
Értünk vérzik a szív
Az enyém biztos, a tiéd nyirkos
Sikamlik, de nem hozzám
Nem is vörös, lángoló vagy szép
Dobog mert az a dolga
Bár megállna hogy aztán megint verjen
Legyen értelme pumpálni bennem
Szemem lassan megfakul
Minden halványul
Villámként feltűnsz
Áramként ütsz
De már nem villanyzol
Megcsalsz magadtól
Néha eszedbe jutok, micsoda őrült
Már hamis dolgok nem vesznek körül
Nekem ennyi jutott
De legalább őszinte vagyok
Milyen te sose voltál!
Én olyan vagyok!
Kovács Gergely
2010-09-010
2010. augusztus 9., hétfő
SOMETIMES
Sometimes
Sometimes I feel myself all alone
Sometimes all the girls on my phone
And I wanna escape from this world
And I wanna fly like a free bird
Sometimes I bring the stars to the ground
Sometimes I lose myself and listen the sound
All my days are useless and useless my nights
If I don't shout loudly, don't give up the fight
breakdown
When I'm walk on the streets
Peoples are walk with me
When I climb one tree what do I see
Everyone's in a rush
Nobody stops for a little crush, for a little crush
Love is disappear, only my ears hear
Hear the voice of you, and i scream
Somestimes see you
Makes me feel blue
Sometimes hear you
Makes me sing true
Sometimes I feel myself all alone
Sometimes all the girls on my phone
And I wanna escape from this world
And I wanna fly like a free bird
Sometimes I bring the stars to the ground
Sometimes I lose myself and listen the sound
All my days are useless and useless my nights
If I don't shout loudly, don't give up the fight
breakdown
When I'm walk on the streets
Peoples are walk with me
When I climb one tree what do I see
Everyone's in a rush
Nobody stops for a little crush, for a little crush
Love is disappear, only my ears hear
Hear the voice of you, and i scream
Somestimes see you
Makes me feel blue
Sometimes hear you
Makes me sing true
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)