Rég voltam már valamerre,
Most sem férek el benne,
Odajött hozzám, nem mondott semmit,
Elég volt ahhoz, hogy feltépje sebeim.
Közöny mögött, gyűlölet, a mögött bánat,
De mögötte a csalódottság vet árnyat,
Önmagában sem bízik soha többé,
Bár azt gondolja, hogy a világ csak az övé.
Nem tudok mit mondani,
Csupán zavartan hallgatni,
De, mint egy áramütés fáj
Gyorsan elmúlik aztán.
Megint elmegy, és én meg nem állítom,
Pedig utánaindulhatnék bármikor,
Itt mersz hagyni engem?
Ezt kéne tőle megkérdeznem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése