Már megint

Itt ülök és nagyon hiányollak
Az ablakon lábaim kilógnak
Szívok még az őszi szellőt
Tekintetem könnyezi a felhőt

Nem tudom miért, de azt hittem
Veled majd más lesz minden
És nem is volt ugyanaz
Nálad kerestem vigaszt

Mert a bánat szerte foszlott
Az élet ilyen lapokat osztott
Királynőm voltál, hűvös szívvel
Hozzád vágytam minden éjjel

Féltem ezért neked sosem mondtam,
Pedig az elejétől úgy gondoltam,
Fogynak a könnyek, kopik az fájdalom
De SZERETLEK, ezt még vállalom!

Szálka

Nagy szálka ment a szívembe,
Ideje már, hogy kiszedjem,
De örökre bennem marad,
És ez a szálka, ez te vagy.

Sötét idők csak ez maradt,
Csillapodik már a harag,
Mert én még mindig rád vágyom,
Tégy tönkre újra, megvárom.

Nem hat rám a fásult idő,
Jönnie kell, úgyis eljő,
És akkor már nem leszek vak,
Álmomban is téged látlak.

Éberen rezzen a mosoly,
Te tudod csak, hogy nem komoly,
Álarcom most sincs előtted,
Felesleges volt, így széttörtem.

Leraktam magamat eléd,
Most halványodik belül a lét,
Üvöltök mást tehetek,
Halott emlékek kergetnek.

Édes méreg rombol bennem,
Hittem én a szerelemben.