Önsajnálat is kell a szokott világba
Amikor már semminek sincs iránya
Én itt már egyedül vagyok
Csendben sötétben hallgatok
Akkordok, riffek, futamok
Szállnak éjjeli utakon
Ők voltak egykor szószólóim
De most, üresen kongnak f-lyukaim
Szerelmes volt a fiú, rajtam játszott
Aztán a lány forrón rá mászott
Éreztem az energiát, jack kábelek
Rég elszakadtak, már nem töltenek
Villamos érzést belém
Érzek mindent a helyén
Tőkém és fám is festett
Az ő kezében öltöttem testet
Most már sarokban pattogzok
Repedzek, el hangolok
Egy nap talán újra felhúroznak
Rajtam újra bluest nyúznak
Addig megmarad a remény
hangszedőim is üvöltenék!
Kovács Gergely
2010-06-25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése