Reggel

Reggel felkelek de ő már nincs mellettem
Ezüst gyűrűkbe burkolódzik menten
Úgy emlékszem így csinált
Csukott szemmel is érzem a hiányt
Tudja, tudja hogy ez mind neki szól
Belülről üldöz és gyilkol
Lehet hogy nem is őt de gondolom
Rózsaszín felhő úszott égboltomon
És én szerettem ha esett ha fújt
Ha hűvös kezével értem nyúlt
Vajon tudok-e még érezni
Vagy szívem elfelejtett vérezni
Nem hagyott, kínzott, gyötört
Vajon vezetett engem mint ökört
És mély szakadékba estem
De még így is szerettem
Óva int már mindeni
Csak el akarom felejteni
Valóban, tényleg ez kell?
Ó ha látna engem most reggel
Vége van már csak nem értem
Még mindig miért reménykedem
Valami történni fog úgyis
Vele vagy nélküle már nem számít
Egyedül megyek jön már az este
Egyedül hajtom fejem fekhelyemre
S hol verseim már elégtek
Ott ég neked is emléked...

Kovács Gergely
2010-02-26