Temetőben

Temetőben

Egész életünkben félünk
De aztán egy helyben fekszünk
Hosszú évek eltelnek s senki nem néz felénk
Az emlék amit őriznek rólunk is kevés
Izráél fiainak üvöltését még nem hallja
Senki, senki se a földön, se az égben
Ezért várunk benőtt, gazos köveinkkel
Magunk fölé emelkedve
És amikor az élők léptét halljuk, elgondolkodunk
Hisz mennyi történet, érzés lappang bennünk
S ők ezt mégsem tudják, de talán érzik
A mi hibáinkat ugyanúgy elpróbálják
A kérdés nem változik csak az idő
Vajon mikor jön már el Ő?
Ő aki talán megvált, egy új helyért kiállt
Vagy lehet, hogy Ő is elfeledett minket
Csontos indáinkkal nem küzdene meg
Amíg élünk csak várunk
Holtunkban többet sem találunk
De mint vakok várjuk
Mert nem láthatjuk amit ő alkot
Hova vezet minket megmondták
Mindig volt és lesz is remény
Ha eljön majd Ő tekint felénk
A hideg kövekből feltámaszt
S egy új irányt választ
A világnak s az életnek
Azoknak akik éreztek
Smá Jiszroél!
Smá Jiszroél!

Kovács Gergely
2009-05-02