Darabok

Szétmardossa a lelkem a szégyen
Már sok apró késként szurkál éppen
Az üresség sem a jó szó erre
Amit most érzek én, elfelejtve

Gyűlölöm, hogy így értünk mi véget
És ez engem belülről feléget
Azt gondoltam fontos vagyok neked
Mert a legboldogabb voltam veled

Mi történt velünk, nehéz felfogni
Nekem örökké fogsz hiányozni
Minden szép percet köszönök neked
Mert szerettelek, sohase feledd!

Először

Úgy gondoltam, hogy most már sikerült
De mégsem így lett, mint az kiderült
A szerelem kevésnek bizonyult
A világ zavaróként viszonyult

Mindent megtettem volna őérte
Még ha tudom is, hogy ennek vége
Kétségek és félsz ütköztek belül
Megmenteném bármibe is kerül

Azt ami a miénk volt, a világ
Csodálatáért örökre kiált
A fejemben cseng minden félszava
Amíg miénk volt sok-sok éjszaka

És együtt öregedtünk volna meg
Mert így rendelték nekünk odafent
Mint a kristály, összetört a szívem
Örök szilánkjaim, elveszítem.