Elvágnád a hangszálaimat
Nincs rezgetett hang amely igaz
A szemeim világtalanok
Sötétben uszó nappalok
Ennyi maradt rám érzem
Hamisan állok fehérben
Hallgatnám a nagy világot
De némaságként hull rám az átok
Hangom még van így kiáltok
Semmi jót már nem kívánok
Ha mégis megtalálnál egyszer
Saját nevedet ne rejtsd el
Hát üvöltsd a kék ég felé
Hozzám talán éppen elér
Úgy érzem maradna erőm
Annál kevesebb az időm
2015.03.02.
