Nem akartam kiszabadulni soha
Itt raboskodom már én azóta
De míg élek én remélek, el nem látok a végtelenbe
És egy percre, tényleg nem többre képzeld magadat a helyembe
A fényem felviláglik
A hóban majd meglátszik
És többé már nem érdekel
Elvesztem lassan minden színemet
Szürkeségbe hullhat most a képzelet
De, mint régen, réges régen, szabadságom visszaszerzem
Csorbult éled, tán megérted, elköszönnék el kell engedj
