Régen történt már valami,
És mostmár semmit se hallani,
Csak a beleélés ami maradt
Mint a sav szívembe marat
Egy elmúlt érzést,
Egy lehetetlen kérdést.
Csak ennyi?
Sosem fogom megérteni.
Szürke, csak szürke.
Nem is fehér, nem fekete.
A napok, hetek hónapok,
Nem várt kéjes holnapok.
Fáradtan, íztelenül élek,
Vigyorgok csak mert félek,
Minden csak fáj,éget belülről,
Felszedhetnél a földről,
Mert ott vagyok régen
Elsárgult fényképen.
Kovács Gergely
