Bohócnak itt vagyok én

Éjszakával zsonglőrködök
Szürkületből előtörök
Szivárványt inhalálok
Amíg rád nem találok

Megijedsz majd, összerezzensz
Mint a hollók, úgy szét rebbensz
Ezita világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem

Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.

Nem ismersz meg, már régen nem
Megkörnyékez a félelem
Üres mosoly festett arc
Álomsíkon dúl a harc

Nem mozdul a horizont
Elpattan a szív-izom
Ez itt a világom, ez itt az életem
Vajon hogy végződik majd történetem

Bohócnak itt vagyok én,
Mindennek a legvégén.


Kovács Gergely L.
2010-09-22

Pfuj...

Vért köphetek, sarat hányhatok.
Ez még belefér, bár semmit nem ér...
Éjszakába vagy nappalba nézek,
Mit sem számít hisz nem érzed
Nem érzed, nem érted, nem keresed
Nem féled.

Én félek habár már ismerem
Ismerem az érzés, élve üres lépést
Hallva tán könnyen szállnék
Hiába, de meg nem állnék
Eső folyik mint a könny
Szél is csíp mint az öröm

Ami egyszer kimúlt még vonaglik
Kéjtől feszített testem emlékszik
Egy névtelen nővel,
Néha emelt fővel
Szerelemre vágyva szeretkezzek
Ennyi maradt mivel emlékezzek

Az időre amikor régen
Nem volt semmim se, de kérted
És én neked adtam, nyugodt voltam
A semmimet is ajánlottam
Elégett rég, de nem bántam
Lélekben veszett faragott arcom
Ugyanolyan mint a késő nyári napon

Úgy róvom az utcákat s az ég határát
Hogy azt hiszem el, értünk röppen a pír
Értünk vérzik a szív
Az enyém biztos, a tiéd nyirkos
Sikamlik, de nem hozzám
Nem is vörös, lángoló vagy szép
Dobog mert az a dolga
Bár megállna hogy aztán megint verjen
Legyen értelme pumpálni bennem

Szemem lassan megfakul
Minden halványul
Villámként feltűnsz
Áramként ütsz
De már nem villanyzol
Megcsalsz magadtól

Néha eszedbe jutok, micsoda őrült
Már hamis dolgok nem vesznek körül

Nekem ennyi jutott
De legalább őszinte vagyok
Milyen te sose voltál!
Én olyan vagyok!


Kovács Gergely
2010-09-010